Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Gúzsban göngyölve
hajléktalanságában,
haldokló hang
riadtan rikkantva
a parki padon,
mintha minta-emberként
magába mormogja:
ó, mint kuvik, kínok közt
repülnék reménykedve
életem éles
percének peremén,
véres verejtékem
még ha megadja
elmulasztott életem,
élnék egy éjszakát,
itt időznék
szenvedésem szennyes
léha ...

Botorkálva, elűzöm a zajt...

Temető csendje karjában tart.

Síri csend lelkemben motoszkál,

ott semmit, csak fájdalmat talál.


Szikár föld sárgán magaslik ott,

hol földgyomra nyelte koporsót,

mely búcsút vett a földi élettől,

s az édes családi fészektől.


Szorosan markolom a keresztet.

Érzem a hozzám ...

Csókom hagyom a kezem ráncán.
Megdermedt a perc mozdulatán.
Fehér fátyol borítja arcod,
megáll az idő, s a mosolyod.

Szívem összeszorul torkomban.
Lüktet a testem fájdalmában...
Ordít lelkemig, hogy senki ne hallja,
s kezem kihűlt kezedet tartja.

Életed útját a halál karma
megfojtva a kezembe adta.
Hadd lássam, hogy már nincs ...

A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Hogyha már nem leszek e világon,
kedvesem, a legjobbat kívánom.
Ne dobd el a szerelem virágát,
halálig ápolgasd nemes szirmát.

Az élet legyen örök boldogság,
szívedet sose érje gonoszság.
Amit adsz, azt kapod a világtól,
örökké tanulsz majd a hibákból.

Elmegyek, figyel majd a szemem rád,
magadból annyit adj, mit te is vársz.
Akinek ...