Az idő szalad,
Az ember marad.
Több idő már nincs,
Ami megvan kincs.

Olyan ez az élet, mint a villám,
Ha lecsapok, senki sem figyel rám.
Életemben halálomat kértem,
Mely e órában eljött értem.

Eme kín az őrület határa,
Míg az ember nem talál magára.
Bár teste halott, de lelke élő,
A békeérzet az, mely ...

Hanyatlik a napnak aranyló sugara,
elmúlik a boldog, s a rút száll tova.
Elmúlik a világ minden élő szerve,
könnyezve temeti nyárutó esője.

Nem kacag fel többé sugara a napnak,
nem hallik édes hangja szavainak.
Porladó fejfa mutatja a helyét,
hol van, kiért egykor áldozta mindenét.

Sírva gyászol téged édes jó ...

Ne kérd tőlem, hogy elfelejtselek
távoli az nekem, mint Napnak a hegyek
Ha itt vagy velem, ajkaim megérintenek
s a világ horpadt arca, ilyenkor kifeszül, kerek.

Az a perc, forrón, lüktetőn miénk
bennem dobban a szív, ha a te kezed karol
Csak a csend préselte tenyerét közénk
hideg ujjaitól a szél is sír.. valahol

Te gondolatok fehér ...

Engem már csak a Halál tart életben
édes sikolya dobbanás a szívemben
Azt mondja: várjak
Persze... Neki nem fájt, mikor szerelmemet én magam temettem el.

S sétálva a keresztek között...
Síró holtak sírjuk fölött...
Szívünk egyazon dalt játssza...
Hangtalanul.

Értük jöttem, ők pedig értem
Fájdalmas az igazság: ...

Mit ér a halhatatlanságod, ha csak egy valamit tudsz: láncra verten ordítani?
Mit ér a gitárod, ha csak a halál kapujában tudsz játszani?
Hagyod, hogy marionetti-bábu legyél?
Ebből már elég! Kelj fel, és élj!

Tépd el a láncot, s folytasd a harcot!
Vagy állj ellent, ha már csak ezt mered!
Ragadj meg egy pengét, hogy kivájd a Fájdalom ...

Hulló csillagok vagyunk.

Egyszer úgyis meghalunk.

Tikkasztó csöndben térdepelünk

Nincsen ott már senki velünk.

Hazád van, míg terem a föld

Minden száraz, semmise zöld,

Menni kell megint, hogy élhess újra

Fárasztó úton, a szélbe bújva,

Ösztönöd hajt, a szíved visz

Él mindenki aki ...