Közeleg a saroglya,és rákerül több lélekruha.
Utolsó útjára indulnak a testek,lassan nyikorog Szent Mihály lova.
Jól ismert út ez,szomorúság kereke vágta,bánat könnye,és hamisak köpete áztatta föld ez.
Temetőnek kapuja nincs,már rég megette a rozsda.
Nyitva halandóknak,és túlvilági utazóknak.
Nyitva azoknak is kik itt maradtak,a két világ közt ...

Vár rám a halál....


Ábrándozom: bárcsak
lennék láthatatlan.
Elképzelem: bárcsak
lennék közelében.
Örvendenék,ha nem lenne
járhatatlan út
kicsiny szívéhez,
s lennék közepében.

Nekem Ő a ragyogó
...

Millionyi évnek tengernyi fénye,
kinn a sötétben,virrasztunk értük.
Mi még megértük,lehet,hogy értjük.
Amiért éltek ,talán megérte?

New Yorknak fényét,nyújtja sok gyertya.
Apáink sirját,az eső mossa.
Köveken moha,nem feledjük soha.
Az élet nélkülük igen mostoha.

Szálljon áldás maroknyi földre.
Amivé szivük,lelkük ...

A temető sírkövein nyugtatom hátam,
Elhaló gondolataim bírálatában,
S mérgező tüskékkel tépi széjjel
Minden elérkező hosszú éjjel
Az érzés az álom, melyben melletted állok,
Karjaimban tartva csak egyre többet várok,
S szívem már csak remélni tud egy csodás álmot
Bár kevés lesz ez is hogy megváltsd a világot...

Élnem kell, ...

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádészba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Árnyéktestvér

Egyszer barátként érkezik Ő,
Gazdaként köszöntöd, bár a hosszú utat Te jártad,
Mindig tudtad persze, hogy eljő,
Hiszen a születés vértestvére az elmúlásnak.
Megismerni volt időd,
Gondolatban már koccintottál Vele párat,
Nem idegen, mint azelőtt,
Baráti kézfogás után ellazul a vállad.
Nem leszel már többé ...