Ahogy a tollam elindul a papíron.
A gondolataim szárnyalnak messze.
Mert csak ő az ki írja mindezt.
Az-az a rólam szóló történetet.

Mindig vigasztal és segít a bajban.
Megment minden percben, órában ha akarom.
Ez a toll emel fel és ez mi éltet.
Szeretem is addig míg csak élek.

A Toll igen őt kezemben tartom.
S ha kell első nagy ...

Itt vagyok, én élek, látom a szörnyű világot,
Mi a sírodra nem dob semmit, de én egy szál virágot!
Meddig élsz, mit csinálsz, mit teszel?
Nem tudod meddig húzhatod ezzel a léttel.
Csak kapaszkodsz egyre feljebb két kézzel!

Nincsenek prófétáink kik vezetnek igaz hittel.
Vagy mártíraink, kik együtt halnának a néppel.
A székemen merengve ...

Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz van már!
A kis kezem megnőtt s a ...

Majd mindennap találkozom vele....
beoson ítélkező kaján-vigyorral,
magával ragadva a kiszemelt lelket.
Csomagolok: két lepedő,cédula a lábon.
Leltár: műfogsor alsó,felső,
még egy-két életben használatos dolog....
köszönés helyett vastepsi nyikorgás hozza
tudomásunkra, vele már nem találkozunk...

Őseim sírjánál kivont véres kardal állok
A szellemeik suttogó hangjára várok
Mik csak suttogják ölj-ölj bátran
Mert itt már nincs félelem a kopjában.

Csak az acélpengém a tokjában
Mivel emberek vérét ontom sorjában
De most csak várok itt fáradtan
Kit gyilkoltam mindnek lelke ártatlan.

Izzik már a penge forr a kupa bor is
Itt ...

Körbevesz a néma csend, betakar a sötétség,
Sóhajtásom izzó lyukat éget a szoba csendjébe.
Lelkem szánalmas haldoklásához, borostyánút vezet,
Mit a pofára esések fáradhatatlan munkásai,
Fektettek le az élet hosszú és hideg során.

Még érzem azt az illatot, ami orrom mélyére égett,
És látom azt a képet, mit agyam délibábként vetít ...