Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Megint egy megfagyott,
Egy megfagyott megint,
Ez sírba megy legott,
Amaz meg vissza int.

Ez így megy, egyre megy:
Miként a háború-
Ha tél jön, hulla hegy!

S egy árva koszorú!
Hisz névtelen halott,
A harcnak hőse lett.
Egy életet adott,
Egy sírkereszt helyett.

Ki megmaradt: megáll,
A hősnek búcsút int,
Hisz jő ...

Az est lehelletén
született csendben,
szemeim tükrén
hamvad
varázsvilágom.

Hold szemében rejtőzik
a titok,
a csend
maga alá temeti
a tegnapot.

Gyászvirág virít
az ablakban,
s most megáll
a pillanat,
az idő halkan
ül a falon,
körbefonja
törékeny
hangú sóhajom.

Gyászolom virágom,
s ...

A szemüveg mögött látni a tájat.
Eltorzítja a mezőt, erdőt, falvat.
Üvegek repedései látszódnak a sziken.
Mint hajós lapátol gyors vizen.

A bőr is ráncosabb, fokozatosan rohad.
Az emberi fajnak egyre halad a kora.
Zöld lemenő lassan vörössé vál,
Mint a paraszt búzát össze-vissza hány.

Nap lement, sugara elhalt,
Szurok színe ...

Egy részeg ember fekszik a síneken,
a balkezében tartja a butykosát
és hortyog. Alszik hajnali hívesen.
Az éj az úton most üget el tovább

Kuszált haját már ékesítette sok
giz-gaz-szeméttel lágyan az éji szél,
Most hint az Ég rá istenin harmatot
s meg nem mozog,csak melle zihál, hisz él.

jobb ökle, mint talpfa, olyan ...

A mohák, zúzmók illatát
már kiszagoltam a földből.
Mohón szürcsölve mint a gyerek,
mikor langyos tejet hörböl.

Most következnek a színek.
Az ég, és a vizek kékje.
Mert lehet, hogy játszol velem
és csak bebújtál mögéje.

Ott rejtőzködöl: színben szín,
ragyogsz valahol fényesen.
Vársz. S én fáradhatatlanul
átkelek ...