Sétálok nagy terek közepette,
ahová egy nagy elme névjegyét letette.
Színház terem emberekkel teli,
ahol Shakespeare az ír whiskyt vedeli.

Gitárhúrok oktondian tekeregnek az előszobában
valami zagyva dallamot adva,
sétálok komótosan lassan haladva,
bevillannak képek az agyamba szaggatva.

Egy sötét terem ahol a film pereg,
a legjobb fejek és a levegőben lévő kezek,
de ez mind csak erőltetett menet,
a rosszkedv a csudába elmehet!

Mindenhol kicsi én szaladgál,
az egyik szobában kicsi én iratokat pakolgál,
raktár áradat, dokumentum forgatag
és minden szó elakad, a fénymásoló meg kiakad.

Pennák írnak költeményeket,
az ecset Mona Lisát tapétázza át,
a fotó megörökíti önmagát,
és én csak témfergek ott mindenen át.