Felhőn ülök
nézem a borús dombokat,
a réten játszó gyerekeket
és a szélfútta lombokat.

Hallom a mennydörgés szimfóniáját
és a boldog szívek kalapáló hangját.
A Tejúton sétálok csillagfényben
keresem a fényt a sötétségben.

Sohaországban lámpát gyújtanak
keringőznek ott a vadlovak,
egy menyét dalra kel
és az aranyhal neki buzgón felel.

Életre kel a kirakati bábu
aztán közli eltört egy lábujj
a házak megelevenednek,
kigyúlnak a fények.

A szobrok összenéznek
a díszlepkék elrebbennek,
a sütemény megsüti önmagát,
azután elmegy s felhúzza ballonkabátját.

Csigaház rejtekében
íródnak a nagy mesék,
most valahol eső gyűlik a felhőkben
s ezer színével elárasztja a világot.

A toll a költő helyett fial,
s rajta nyer diadalt.
A könyv magát köti gúzsba
s így tér reggelre minden nyugovóra.