Csörög a vekker
mert már reggel
mennem kell
mert kelnem kell.

Kinézek a világba
csak az ablakon át látva
a napsugarain cikázva
az ablakok még kitárva.

Itthon vagyok
nézem a felhőket
nézem az elmenőket,
figyelem a korán felkelőket.

Bekapcsolom a rádiót,
sistereg valami benne
nem mintha értelme lenne
csak úgy morog valami benne.

Már hét?
Jaj elkésem!
A buszt lekésem,
de ezt kitudja?
Talán én sem.

Beérek az iskolába,
ahol mindenki csak kiabálna
leülök a lépcsőre
és ott pedig
én vagyok
az emberek védelmezője.