Már csak naponta kétezerszer látlak.
Olyan ez, mint egy rossz elvonó,
kivonlak magamból, diagnosztizállak:
egy részed ehető, a másik iható.
Már csak percenként hatvanszor hallak,
azt mondod olyankor, komolyan gondolod.
Megnyitott zuhany alatt könyörgöm a falnak
míg rongyaimat halmokba gombolod.

Hajadnak illatát csak álmaimban érzem.
Egyedül bolyongok a napjaim közt, vérzem.
Nem tudom most hányadán állsz, én tejesen készen,
hogy elfelejtsem valahára a MI szót egészen.