Egyedül vagyok a sötétben.
Mit értem el így eddigi életemben?
A magány arca símogat rég,
Gyógyszert ellene nem találtam még.
A magány mindenestől felemészt,
Megcsócsál aztán megemészt.

Menj innen magány, hagyj magamra!
Ne avatkozz bele az én dolgomba!
Te ki mindenemet megemésztetted.
Nem siíok, nem nevetek mert ezt tetted.
Nem éhezem, nem fázom és nem is pofázom.
A boldogan élők felé csak csúnyán mutrázom.

De megláttam valakit, gyönyörű teremtést.
Egy olyan lányt, kin nincs megvetés.
Teste csupa gyönyör, s báj.
Igen ez lehet talán a tökéletes lány.
Életem megváltozott szempillantás alatt,
S felébredt testemben minden mi megmaradt.

Tűz és láng támadt fel szívemben.
Igen ez biztos a Főnix szerelem.
Minden mit elveszettem újra megtaláltam,
Nem tudom elmondani mit megláttam.
Ki tűzemet semmiből felgyújtotta
És a boldogság útját megmutatta.

Ennek a lánynak tartozom hálával rég,
De volna valami amit kérnék tőle még.
Neki szeretném adni testem és lelkem.
Igen, bizonyára ez a főnix szerelem.
Szeretem látni, szeretem szeretni...
Nem tudom ki mást lehetne ennyire szeretni.

Hosszú barna haját az angyalok fonták,
És minden egyes szálát jól megmunkálták.
Szemei tükrébe bele lehet veszni,
Gyönyörű ajkába könnyű beleszeretni.
Mások biztos azt mondják : egy a sok közül!
De számomra nincsen csak egyedül ő.

Neki szól, érte van a főnix szerelem
Mindent megadnék ha ő lenne kedvesem.
Szerelmes lángom csak ő képes fékezni.
Nincs magány, se ember ki meg tudna fékezni
Megvédem mindentől, belőle táplált lánggal
És közben szeretem, mindörökké, mint lánggal és vággyal.