Érintésed hozzám vezetve,
magában él, veled létezve.
Húz - taszít, téged remél:
ébren kel fel még Érted a szenvedély.

Fátyol ködben ereszkedő hajnal,
éjjeli ámulat, belső vágy elkisér.
Remegő kézzel érint meg kezem,
Megkötve létezik a véletlen érzelem.

Szalaggal körbefont csillagfátyol,
csobogó hajnalon vezérel az érzelem.
Holdfény remény, az élmény a végéhez ér:
lélek mélyén nem ér véget a remény.

Kisér a véget nem érő álmodás,
hullámfátyol végén ébred fel a vágyakozás.
Virágszirom pillantás, finoman érintve,
simogat és magába zár, feloldja már a magányt.