Ember vagyok, és nőnek születtem,
Megérintett a távozás szele,
Ma örültem annak is, hogy lélegzem,
És a fejem gondolatokkal tele.

Még nem készültem fel, dolgom temérdek,
Szeretnék nagy dolgot tenni és hinni,
Szeretek és engem viszont szeretnek,
Tudom, csakis így érdemes élni.

A nap mindig süt, csak nem mindig látni,
Ősi, titkos életelixír ez,
Ha létezni akarok, nem árt tudni,
Akkor járok közel az Ösvényhez,

Mikor életem filmjét visszanézem,
Az szememnek és szemednek szép legyen.