Titkos szerelem a szürke köveken ,
meghitt ölelésben a múlt és a jelen.
Az öböl kihalt, majdnem kiszáradt már,
jövőnkről énekel egy ismeretlen madár.

Szótlanul állsz, én majdnem könnyezek,
titokban szeretni,nekünk így lehet.
Nem boldog az ki soha nem könnyezett
nem szeretett az, ki nem szenvedett.

Kezem a kezedben, nézek a szemedbe,
gondolataink szállnak a végtelenbe.
Hagytál álmodni gyönyörűt, nagyot,
mégsem értem el a legszebb csillagot.

Út a múltból a jelenbe és a végtelenbe
maradjon itt mindig a kezed a kezembe.
Út ahol hisszük hogy még senki sem járt
fogd a kezem és együtt menjünk tovább.

Tűnnek a percek, s így múlnak az órák,
Megyünk s félútig elkísérjük egymást.
Elválnak útjaink külön megyünk tovább,
Szeretlek! S mi értjük egymás szavát.