Őszi tájat karcol
szívemre a bánat,
tarka színű álmok
immár tova szállnak.
Elfárad a parázs,
dér könnye öntözi,
csipke takaróját
dermesztőn rászövi.
Szürkeség vesz körül,
elhaló remények,
őszi tájjal én is
megpihenni térek.

Megpihenni térek,
ó, mégsem nyughatom,
szememből a könnyem
állandón hullatom.
Melegségre vágyom,
szerelem virágra,
tarka nyárnak mohó
tüzes sugarára!
Kérve kérlek Kedves,
gyújtsd újra a parazsat,
hadd lángoljon szívem
egy új életen át!