Nézem az ismerős tájat,
most minden idegen.
Hangorkánként zakatol ez az egy szó a fülemben: -ELMEGYEK!
Lelkem üresen kong, valami véget ért,
valami elveszett.
Hiába harcolok, könnyeim földre hullnak,
égbe tekintő szemeim elborulnak.
Álmaim már rég szétfoszlottak,
reményeim is elhagytak,
nincs már semmi, ami éltet.
Koldus lettem,az életem koldusa.
Szeretetre éhes lelkem felfal,
ha nem menekülsz.
Megfojt a vágy, hogy lássalak,
érintselek, csak még egyszer,
utoljára.
Elengedlek...
Sebzett szívem a bútól eped.
ISTEN VELED...