Amikor a fecskék
messze-messze szállnak,
hideg szél tapossa
a tarka-barka tájat.

Új ruhát ad reá,
vörös színű álmot,
kergetőző leveleket,
halkan síró fákról.

Madárdalt elaltat,
tücsköknek zenéjét,
Nap tüzét eloltja,
szelídíti fényét.

Hűvös éjt kavargat
az ásító tájra,
kikeletig ő lesz majd
a természet királya.