Kivirágzik a lelkem,
ha mosoly ül arcodon,
lágy dal pendül szívemen,
ha szó nyílik ajkadon.
Minden szavad ölelés,
a lelkem tápláléka,
Nélküled fagy lennék
egy jégtestben lezárva.
Reszket a múlt kezeden,
hajadra ezüstöt szórt,
könnyfátylat vont szemedre,
mely már a télről dalol.
Állj meg rohanó idő,
ne pergesd az éveket,
fordítsd vissza szárnyaid,
a nyár szebben integet!
A Nap is szebben ragyog
égszínkék matracán,
hagyd meg nekem kérlek,
a drága anyukám!