Vörös rózsák súgnak-búgnak,
szeretettel hajladoznak egymáshoz,
találgatják a gyűlölet,
hogy született ezen a szép világon.

Emberekről beszélgetnek,
kiknek lelke hideg,sötét zsarnok,
kiknek szíve kiskertjében
nem terem más csak tövis és tarló.

Vörös rózsa melengesd fel,
kiskertjüknek gyomosodott földjét,
ültess bele szeretetet,
e világnak legfényesebb kincsét!