Szelek szárnyán repülök az emberek álmán át,
Fiktív valóságom pályáján hol senki sem lát,
Engem, ott leplezem a jellemem,
ha kell nektek,
Percről percre papírra vetem,
szemérmetlen módon,
Az igazat ki mondom,
akkor is ha monoton a tudatom.
A távolba látok, a láthatáron túl járok,
a sötét alagúton is tova szállok.