Még nem ismerlek, de tudom, közel jársz,
Ezt rendelte nekünk a Teremtő,
Minden életben az ösvényen rám vársz,
Amikor a mi időnk már eljő.

Ne várass soká’, találj meg kérlek,
Eleget fázott nélküled a lelkem,
Vessünk véget a bennünk lévő télnek,
Szeretnék elmerülni a lényedben.

Hallani hangod, a nevetésed,
Látni a ...

Te vagy a Nap, aki miatt gyorsan illan el a hajnal.
Te vagy a virágokon a harmat, ragyogsz, mint egy csillag.
Te vagy a langyos szellő, mely cirógat, simogat lágyan.
Te vagy a Nyári eső, amely oltja tikkasztó szomjam.

Te vagy a Mező, annak tarka, illatos virága.
Te vagy a Hegy, aki szerelmünket magasba emeled.
Te vagy a Vulkán, amelynek lávája tart ...

Miért önző az ember?
Időnként mért oly buta és vak?
Ha belátnánk végre, semmi nem a miénk.
Jutalmul a mindenség lehetne az!
Hogy is mondhatnám, csak az enyém vagy?
A másik ember nem birtokolható.
Mi a határ, meddig szerethetünk.
A válasz hol található?
A szeretet bilincsbe verhet.
de ami megköt, az magam vagyok.
Szeress hát szabadon, ...

Mint napsugár a rügyet
szívem bontogattad,
szerelmed tüzével
mohón csókolgattad.
Égő vágyaidtól
kinyílt a szívvirág,
szirmai illata
hullanak most Reád.

Tavasznak vágyai
ringatóznak benne,
gyümölcsöt érlelni
már, de jó is lenne!
Ápolni,nevelni,
csak szeretni mindvégig,
összeforrt szívünknek
legnagyobb ...

Néztelek, suhantál felém csinosan, és lengén.
Kavargott, úszott csábos illatod, zsengén ölelt
Engem, s kávédnak zamatillata Tégedet,
Jó szívvel hoztad, ahogyan azt kedvelni szoktam.

Habbal forrón, édesen, - nélküled álmodnék, - de
Miattad, s kávédtól felébredtem, - jólesett!
Szerelemre-lángra lobbantasz, - járt az eszembe,
Hozod ...

Csókot lop ma az éj,
Ajkaidról elhozza nekem,
S lágyan átkarol.
Ő ölel majd,
S vigyáz álmomra,
Hogy veled lehessek minden éjszaka.