Este ha lefekszik
gondoljon reám,
ébressze testét
az égető vágy!
Szíve minden zugát
töltse be e láng,
engem kívánjon
majd éjeken át!
Örökké szítsa,
izza e parázs,
este ha lefekszik
gondoljon reám!

Reggel ha ébred
szeressen még,
ne törjön össze,
mint valaha rég!
Maga a kezdet,
Maga a ...

Ha madárka lehetnék
lelkednek kertjében,
örömet dalolnék
szemeid tükrébe.

Felinnám könnyeid
minden búját-baját,
vinném a tengerig
cseppenként fájdalmát.

Azután repülnék
fel a kék egekre,
örök gyógyírt hoznék
szomorú szívedre.

Mert ha Te sírsz édes
én is sírok Véled,
engedd,hogy ...

Szeretem arcod selymes bársonyát
Mosolyod mennyei mámorát
Szeretem két szép szemed
Gondoskodó puha kezed

Ha hozzád érek kezem remeg
A mennyekbe röpülök veled
Te vagy nekem a minden
Az egyetlen pici kincsem

Engedj szétrugdalni izzó parazsat,
forrón bugyborékoló láván sétálni
szétfeszítve mellkasomon a bordákat
arcom egyetlen rezdülése nélkül úgy,
hogy tisztán halld és lásd dobbanását,
életért csendülő halálsóhajom táncát,
eldobva a Földi lét örökké létező átkát,
könnyeddel lelkemen engedj Istenhez,
megváltva szenvedő ...

Megbabonáz lelked tükre,
Amit mutat, nem kevésbé.
Akár ajkad harmatozása,
Mint a vörös naplementéé.

Szót érdemel mosolyod is:
Milyen rejtett, olyan édes,
Csak látni e víg cselekvést,
Fantasztikus és kedélyes.

Koronád, a bársony anyag,
Mindkét vállra fektet engem.
Csodálatos! Aranyérmes!
Tán belőle jut is ...

Fák üde lombjából
Serényen hajtó türelem,
Kabátodnak lepattanó gombjából
Visszakacsintó lélek-szerelem.

Mosolyodban hajlam,
Felém incselkedő remény,
Hűs fuvallatok sugallta szép dallam,
Leszel bíz babám, te majd az enyém.

Tested templomához
Halkan, csókolni jár imám,
Egy tekintetért könyörgök a mához,
Ahogyan te ...