lég egy pillantást vetnem rád,
S testem minden sejtjén villámként cikázik át a vágy.
Szemed tükrében édes álmot látok,
Fejtetőre állítjuk mi ketten a világot.

Szeretni korlátok, félelmek nélkül,
Önfeledt mámorban, hol minden megszépül.
Veled szántani a boldogság egét,
Bódultan ízlelni a szerelem nedűjét.

Erre várok, erre vágyok, de visszatart ezernyi félelem.
Féltem magam, hogy kinevetsz , s hogy szétfoszlik minden érzelem.
Belső világom színei megfakulnak,
S a szívemből táplált szerelemvirágok elhervadnak.

Így aztán pergetem napjaim bizonytalanságban,
Reményhullámok között tétova magányban.
Várok valamit ami kimozdít a holtpontról,
Hogy végre elfeledkezzem a kitudja mit hoz holnapról.
Várom, hogy egymásba fonódjon életünk,
S kezdetét vegye végre a mi sohasem volt nagy történetünk.