Ég Úrasszonya, Föld Helytartónője,
Poklokon is Császárnő: csupa kegy,
Választottadként Mennyei Körödbe
Végy engem is, hű keresztényedet,
Bár érdemem rá semmi nem lehet.
De hisz ha volna bűnöm bármi, túlnő
Jóságod rajta bőven, édes Úrnő
S e jóság nélkül senki nem kapott
Helyet az égben...Vallom hát, szívemből,
Élni-halni e hitben akarok.

Mondd el Fiadnak, Jézusnak előre:
Övé vagyok; oldja föl lelkemet.
Járj Nála énhelyettem is Te közbe,
Mint Egyiptomi Mária* helyett,
S Theophilus* helyett, bár nem Veled
Hanem ördöggel volt ő alku-szerző.
Vigyázz Te rám, kit nem ért soha szeplő,
Kinek tiszta méhéből fakadott
A szentség, a misében testet öltő,
Élni-halni e hitben akarok.

Asszony vagyok, szegényke, vénülőcske,
Együgyű is: betűt sem ösmerek.
Csak nézem templomunk falán kiföstve
A mennyországot – hárfák zöngenek
S a poklot – ott főnek a bűnösek!
Egyik vidító, a másik ijesztő.
Juttasd nekem, ó, Szent Nők közt te Első,
A viditót, mert Te meghallgatod,
Ha Hozzád siet a bűnbe-veszendő –
Élni-halni e hitben akarok.

Vitted méhedben, Szűz Fejedelemnő,
Isten fiát, ki lészen eljövendő,
Legfőbb urunkat, ki értünk a mennyből
Leszállt s bennünket megoltalmazott;
Oly ifjan kínhalált kereszten lelt Ő,
Nekünk Megváltónk, vallom, ekképp lett Ő:
Élni-halni e hitben akarok.