Ide születtem, én erre a tájra,
a végtelen szittya-pusztaságra
lankás dombokra, illatos rétre
folyók partjára, Kárpátok ölébe.

Ide születtem én vérbe, elmúlásba
Török tatár dúlta üszkös délibábba
Örök -igaz harcát vívó szabadságba
ó én lenézett szegény magyar árva.

Ide születtem a Nagy-Duna partjára
Csonka magyar hon búsuló polgára
de nem hagyhatom szülőföldem hátra
házam, hazám, lelkem idegen világra.

Ide születtem én erre a tájra
Városba,faluba, puszta tanyába
szürke aszfaltra, kopott macskakőre
s tán e föld lesz majdan szívem őrizője.