Ünnepel a csönd.
Benne zümmög a magány.
Fátylat vet a múltra,
S lelkedbe mar némán.

Benned él az emlék,
Pora virág-életednek,
Fátyla halvány szirom,
Csöndje a szeretet.

Egykor színesebb volt,
Most kissé halovány.
Veled együtt ünnepel
A csönd és a magány.

Ünnepel a csönd.
Hajlik gyenge ágad.
Évgyűrűid között,
A boldogság járt nálad.