Magyar a szó a számból, csak magyar,
minden mondat mi zendíti torkomban
a hangszálakat! Ez ma nem nagy dicsőség
tudom,de ez itt az én hazám és otthonom!

Ki érkezik, hogy majd itt boldogul, tanuljon
hát Ő magyarul! Én itt születtem, s mint őseim,
e földet el nem hagyom soha, őrizem, mit rám
hagyott Istenemnek ostora!

Mondják rám, bugris vagyok és műveletlen,
ostoba, kinek nyelvén nincs más népnek szava.
Meglehet, hogy így látnak gyökértelen, elfajzott
magjai, a nyugati poshadó hínárnak.

De büszke vagyok egy nyelvemre, mert ez az
Isten nyelve!Egy furcsa, ritmusos csoda,
melyen nagyanyám mesélt, ha érkezett
gyermek álmaim végtelen sora.

S e nyelven szólt dédnagyapám, ősi táltosok
sarja, ki okított, mikor ,milyen idők jártak a
magyarra, ki, kinek rokona, vére, farkasa,
vissza az időben , hetedíziglen!

Tanultam e nyelven törvényt, hallgattam
dalokat,olvastam verseket, vallottam
hitet és szerelmet. Ezen szólítom kisfiam
este, hogy meséljek.

Magyarul tettem esküt, hazámat ha
kell, életem árán is megvédem!
S magyarul szólok Istenemhez, adjon
nekem családot, emelje föl népem!

Magyar volt az első szó mit hallottam,
mikor e világba léptem, s így búcsúzzanak
kik szeretnek,ha lesz a temetésem.
De addig is magyar lesz, minden szavam
és szívverésem!