Megbántott szívünkben örömök halnak,
boldogság madara görnyedezve jár,
dermesztő szavaink ködfátyolt varrnak,
s homályba fakul a zsibongó nyár.

Csendes lesz minden,de érezzük egymást,
hisz egy sebből vérzünk,egy a szívünk,
a kiégett lelkünk talál majd forrást,
hogy újra éljen a hamvadó hitünk.

Szeretném oldani szavaim súlyát,
hogy lágyan simuljon aromája Rád,
majd temetni fakó árnyaknak búját,
s nyár édes nedvével csókolni a szád!