Mint jeges szél az ébredező tájat,
dermeszted fagyosra lappangó vágyad.
Nem mersz lépni felém,félsz a valóságtól,
félsz a tavaszt bontó meleg napsugártól.
Hideg szavaidtól
már én is fázom,
ne hagyj kihunyni,
ne hagyj ennyit várnom!
Nem látod a fényt,mely vágyakozva néz Rád?
Nem érzed mennyire vonzódom hozzád?
Jaj,vedd már le végre fagyos álarcod,
gyere ki a fényre,jó lesz meglátod!