Várlak szonett
Még nem ismerlek, de tudom, közel jársz,
Ezt rendelte nekünk a Teremtő,
Minden életben az ösvényen rám vársz,
Amikor a mi időnk már eljő.
Ne várass soká’, találj meg kérlek,
Eleget fázott nélküled a lelkem,
Vessünk véget a bennünk lévő télnek,
Szeretnék elmerülni a lényedben.
Hallani hangod, a nevetésed,
Látni a csillogó, tiszta szemed,
Érezni bársonyos érintésed,
Amikor elindul a lágy kezed.
Eljött az idő, indulj hát lassan,
Várlak téged, hajnali pirkadatban.