Megtanultam tőled,
Mi az,hogy szeretni,
Megtanultam - másnak -
Örömöt szerezni.

Megtanultam tőled,
Hogy milyen az élet,
Amit egyedül csak -
Neked köszönhetek.

Te vigyáztál reám
Piciny emberkére,
Akinek figyeltél
Minden lépésére.

Esténként gyönyörű
Mesékkel ringattál,
Éjszaka csöndjében
Álmom őre voltál.

Emlékszem: szerettem
Látni nevetésed,
És fájt,ha éreztem
Hideg könnyeidet.

Felnéztem reád
Gyermeki örömmel,
Szemed tiszta fényét
Figyeltem gyönyörrel.

Büszke voltam rád,és
Dicsekedtem vele:
Az én Anyukám
A világ legszebbike.

Meséid varázsa
Magával ragadott,
S te annak örültél,
Hogy én boldog vagyok.