Az ablakunk előtt gyakran
Nézem az öreg fát,
Amely mindig megújulva
Mutatja az arcát.

Egész évben súg,vagy zenél,
Mint bűvös szerenád
Olyan,mint egy finom hangszer,
Csodálom dallamát.

Tavasszal az ébredése
Egy titkos üzenet,
Rügyezése,levelei
Betöltik a teret.

Otthont ad a madaraknak,
Kik dolgukat teszik,
Cserében a családjukért
Szüntelen dicsérik.

Nyáron esőtől,harmattól,
A nap melegétől,
Elégedetten pompázik
A csillogó fénytől.

Bekukucskál az ablakon,
Mint kíváncsi gyermek,
Átölel az árnyékával,
Hűsít és dédelget.

Amikor beköszönt az ősz
Kicsikét megrezzen,
Hisz szeretne pompázni még
Teljes szépségében.

Majd elkezd vetkőzni,de azt
Méltósággal teszi,
Mintha csak érett nő lenne,
Látványnak festői.

Aztán teljes megadással
Mégis pihenni tér,
Hiszen megmutatott mindent,
Mi lényében megfér.

Majd a téli öltözéke
Hófehér és szűzi,
Olyan,mint egy boldog ara
Csillognak szemei.