Vészjóslón süvít a szél,
Kapaszkodom a csendbe,
Gondolatom messze jár
Kinn a nagy végtelenben.

Jól tudom,hogy a természet
Prédája a szélnek,
Könyörtelenül pusztít
Mindent,mit elérhet.

Háztetőket rombol le,
Kitépi a fákat,
Búzatáblákat tarol
És hullnak a magvak.

Fészkükben a madarak
Fiókákat takarnak,
S hiába az óvó szárny,
Ha a szél útjában áll.

Félelmetes pusztítás
Pillanatok alatt,
Mégis tudunk örülni
Annak,mi ép marad.