Reszketek és félek
Nyomaszt a sötétség,
Zavaros az elmém
És gyötör a kétség.

Fájóan búcsúztál,
Azt mondtad:mennem kell!
Szótlanul nézek rád,
S ajkam némán kérlel.

Kinyújtom a kezem,
Hogy visszatartsalak,
De már nem érem el,
Csak az árnyékodat.

Döbbenten állok,majd
Lázadozni kezdek:
Nem vihetnek így el
Tőlem az Istenek!

Ijedten riadok,
Tisztul a tudatom,
Még sötét az ég,
Elmúlt a fájdalom.