Hiszünk valakiben
S önzetlen szeretünk,
Egy a gondolatunk,
Együtt dobban szívünk.

Régen több ő nekünk,
Mint saját önmagunk,
Fel sem merül bennünk
Az, hogy csalódhatunk.

Fáj a felismerés,
Ha egyszer rájövünk,
Csak illúzió volt,
Amit őrizgettünk.

Sebzett lesz a lelkünk
És attól nincs rosszabb,
Az,hogy hogyan tovább? -
Keressük az utat.