Szeretem a rózsás naplementét,
A sínek hosszú végtelenjét,
Éjjel a csillagok távoli fényét,
S szívemet olvasztó szemed kékjét.

Ha a szélben suttognak a fák,
Én hallgatnám beszédüket órákon át.
A felhők mögül előtörő napsugár,
Mint a remény, valami szebb vár.

Szeretem az őszt, mikor táncolnak a levelek
A szélben. S táncolnék én is teveled,
Soha véget nem érő, boldog életet.

Szeretem az esőt, ha futva megyek,
Ha várnak rám dombok-hegyek,
S élnek bennem szeretett nevek.
A tavasz illatát,
Az újrakezdés hívószavát.

Szeretem a csöndet, mi nyugalmat ad,
S a lélek, mint a madár oly szabad!

Szeretem a lelked, a neved,
Mosolyod, mély tekinteted.
Égi kékben izzó szemed,
Szeretném inni szerelmedet!

Szeretnék elveszni szemed kékjében,
Repülni szabadon a boldogság egében!