Ha úgy érzed, hogy nem vár már rád öröm,
Ha ablakodon a bánat beköszön,
Ha kezedért senki sem nyúl már,
Ha válladat nem fogja át csak a magány,
Ha homlokodon barázdákat szántottak az évek,
Ha nincs már senki, aki egy szót is szólna érted,
Ha gerinced meghajlott az élet terhe alatt,
Ha hegynek tűnik minden apró földkupac,
Ha szavadat már senki sem érti,
Ha véleményed senki nem kéri,

Akkor érted meg igazán, hogy időd lejárt,
S vonatod rövidesen eléri a végállomást.