Visszatérés
Pezseg a vérem, végre élek !
S most már tudom, hogy mennyit érek.
Szememről a tetszhalál fátyla lehullott,
A sötétség árnya mint füstkarika szétoszlott.
Olyan jó ismét remélni, s a kétségek
Mardosó fogait húsomból kitépni.
Bátran kikacagni önmagam, s szállni,
Repülni új vágyak felé boldogan.
