Kövér a nép, mit adtatok neki?
Cipel magán új, súlyos terheket.
A zsír, a háj a szívet terheli,
míg térde dől, tartását törve meg!

Hé emberek, ébredjetek ti fel!
Damoklész-kard függ fejetek felett.
Egy évtized, s a kórság földre gyűr,
már gyűlnek bús, vészt jósló fellegek.

Az ifjúság csak vonszolja magát,
hisz ...

Csorog az esőlé
eresz öble teli.
Tűzpiros esernyőm
a vihart szereti.

Mint a vér ha pezsdül,
élénk lesz a színe.
Nem árthat a vad szél,
helyén van nagy szíve!

Nézd hogy lobog, dobog,
mint egy piros, nagy szív!
S ég kárpitján támad
csodás szivárvány ív...

Tűzpiros esernyőm
felkiált a ...

Csordultig telt szíveinkben
ős reménynek hangja dobban.
Ezer éves szép hazánkban
hogyan élhetnénk mi jobban?

Kárpátoknak igazgyöngye,
Magyarország a mi földünk.
Teremje meg új kenyerünk,
s legyen borunk, mit kitöltünk!

Államiságunk ünnepén
a Szent jobbot körbe hordják.
Az időknek végeztéig
a mi hazánk, ...

Az új kenyér ideje ma eljő,
nevet a nap, nincs az égen felhő.
Haja roppan, foszlós belű fajta
piros-fehér-zöld szalag van rajta...

Megszentelten fekszik az asztalon
a mi múltunk, s jövőnk benne vagyon.
Fáradságunk, eső, s a nap heve...
ebből van az életünk kenyere!

Az ég, a föld, s az ember dolgozik,
a nap, a szél, felhőket ...

Előttem puszta, végtelen,
ilyen sivár az életem.
Nevem már csak rabló betyár,
ez vagyok már, de kár, de kár!

Napkeltekor csak bujdosom,
bokor mélye a vánkosom.
Hitvány urak reszkessetek,
kifordítom mély zsebetek!

Éjjel megyek a csárdába,
ahogy bírja lovam lába.
Ott vár engem szerelmesem,
boldogságos ...

Ferencz Jóska bakájának kenyere,
könnyeinek sós ízével van tele.
Súlyos borjúm cipelem a vállamon,
még nehezebb szívemben a bánatom.

Sáros fala van a lövészároknak,
itt a varjak hangosabban kárognak.
Várhatsz engem szép szeretőm könnyezve,
nem hajtom már bús fejem az öledbe.

Bajonettem az övemen viselem,
kezemben a dióverőm ...