Az álmaim különlegesek,
van, amikor feltöltenek,
akad, hogy megrémítenek.
Néha megint kislány vagyok,
a gondjaim akkor még nem nagyok,
önfeledten játszom a réten,
hajam hosszú, bomlik a szélben.
Amikor felnőtt nő vagyok,
kifelé tartást, és erőt sugárzok,
legbelül maradnak a vágyak,
édesek, lágyak, dédelgetett álmok.
Ki vagyok én? kérdem álmomban,
különleges nő, valami küldetése van.
Azt érzem, hogy más vagyok, mint a többi,
kilógok a sorból, nehéz visszarakni.
Miért van ez? egyre csak keresem,
válaszokat szeretnék egyenesen.
A választ bizony meg nem mondja senki,
belül tenmagadban kell az fellelni.
Talán az álmok segítenek,
szép lassan megfejtem üzenetüket.
Egyvalaki van, aki segíthet megértve,
ő pedig nem más, mint álmaim hercege.