Nosztalgiázom és
Idézem a múltat,
Szívesen gondolok
Arra, ami nyugtat.

Nem sírom vissza
A régi világot,
De elég sok mindent
Gyakran hiányolok:

Az önzetlenséget,
Másokra figyelést,
Beszélgetéseket
És a sok nevetést.

A nagy rohanásban
Máshol jár az eszünk
Sajnos, el fog veszni
Lassan az értékünk.

Eltűnt a mosoly az
Emberek arcáról,
Kedves köszöntések
A rideg utcákról.

Panasz és irigység
Lépett a helyébe,
Érzem, hogy nagy a baj!
Hát nem vesszük észre?