Annyira fáj
Megdermedtek bennem a szavak,
tollamat most a ködbe mártom,
és húzok inkább egy vonalat
vagy kipipálom ami megmaradt.
Altattál, de jó volt szeretnem,
futottunk együtt mint zerge pár,
szemed iránytűjét követtem,
s a valóság ugrott át felettem.
Annyira fáj, hogy felköltöttél,
féltelek, talán még keresni fogsz,
de nem találhatsz rám már többé,
letört ágaink közt válok könnyé.
tollamat most a ködbe mártom,
és húzok inkább egy vonalat
vagy kipipálom ami megmaradt.
Altattál, de jó volt szeretnem,
futottunk együtt mint zerge pár,
szemed iránytűjét követtem,
s a valóság ugrott át felettem.
Annyira fáj, hogy felköltöttél,
féltelek, talán még keresni fogsz,
de nem találhatsz rám már többé,
letört ágaink közt válok könnyé.
248 Halász István
2014. március 13. 17:00
Szép ez a vers. Csodálatosan lírai. Köszönet az ményért, amelyet az olvasása adott nekem.
Halász István
Halász István
242 Halász István
2014. február 28. 11:53
Csodálatos ez a nagyon is lírai vers! Egyszerűen gyönyörű még a kissé bizarr kezdése (Megdermedtek bennem a szavak /tollamat most ködbe mártom) ellenére is, vagy talán éppen ennek a hatására. Nem tudom. Egyszerűen szép ez a vers.