Karácsonykor eljönnek az angyalok,
Lábuk alatt a fagyos hó nem ropog.
Szárnyaikon hangtalanul suhannak,
Mindenkinek reménységet osztanak.

Nem láthatjuk szelíd tekintetük,
Csak sejthetjük jóságos jelenlétük.
Ha lelkünket érintik titokban,
Pillánk alól a könnyünk kibuggyan.

Nincs élő, kihez ne jutnának el,
Nincs félő, kinek jóságuk nem kell.
Mert az Úr szárnyas hírnökei ők,
A rászorulókat mind felkeresők.

Hogy miként vegyül énünkbe a jó,
Elménkkel ez, fel nem fogható.
Hófehér angyalok láthatatlan kezei,
Ontják a jóság magjának ezreit.

Rajtunk múlik felszedjük-e azokat,
Hagyjuk-e csírázni mind a magokat.
A hit, a bizalom, az átható szeretet,
Angyali örömmel boldogít lelkeket.

Hóesésben barna kutyus andalog,
Hidegben a fogacskája nem vacog.
Nincs kabátja, se sapkája, se sálja,
Mégsem fázik, reménység a bundája.

Megváltó Jézusunk születése napján,
Millió lángocska a tengernyi gyertyán.
A szeretet ünnepén fenyőfánál állunk,
Angyalok, kiket meghittséggel várunk.