Feledésbe nem megy
Karja ölelése,
Különleges lényét
Szívünkbe fészkelte.

Akarjuk vagy sem,
Régen egy lett velünk,
S kiegészít minket:
Ő a másik felünk.

Mennyi közös álom
És számtalan titok,
Amely a szívünkben
Oly mély nyomot hagyott!

Jártunk fenn a menyben,
Ha vágyunk röpített,
S megjártuk a poklot,
Ahol testünk égett.

Maradjon szívünkben,
Mint díszes szent oltár
S időzzünk előtte,
Bármilyen messze már.