Fekete, mélyvizű tóba dobtam,
Héttorony hetedik tornyára tűztem,
Göncölszekér rúdjára felszegeztem,
Vad vércse véres szárnyával űztem
A vágyat,
Mely örökre elhagyni készült,
Mindig elvágyott tőlem,
Emberszabású árnyékká váltam,
Lelketlen lélek leltára lettem,
S az ágyat
Használaton kívüli koporsó,
Aládúcolatlan folyosó
Szinonimájaként használtam,
Álmatlan álmokkal benne háltam,
És jöttél:
Mindent a visszájára fordítottál,
Engemet megvidámítottál,
Ragyogó nap lett a komor elme:
Az egünkön világit szép szerelme,
A miénk!