Nekik, kiknek nem nyíl virág
S nem hoz új örömöt a nyár,
Nekik, kiket eltiporva
Elhagyott egy hűtlen anya.

Nekik, kik még nem ismerve
Beléptek e bús életbe,
S kihalt reményekkel küzdve
Megpróbálnak élni benne.

Ó ti fagyos, rideg szívek,
Akik ellöktétek őket!

A gyermek, kit megszültetek
Része a ti testeteknek,
Ti adtatok neki létet,
S most elnézitek, hogy szenved?

Ó temető vad homálya,
Sírgödörnek hűvös árnya,
Te ki elnyelted a jókat,
S eltemetted a csalókat.

Mért nem fogadod be őket,
Mért ne lakhatnának benned?
Jobb volna nekik odalenn,
Mint anyátlan és idefenn!