Udvarunkon szép tujafa,
Sosem volt még lakója,
Büszkébben áll, mint valaha,
Ennek megvan az oka.

Madárfiú, aki éppen
Megtalálta a párját,
A kiszemelt tujafához
Vitte el menyasszonyát.

Boldogságuk határtalan,
Énekelnek, röpködnek,
Ágak között keresgélnek,
Hová építkezzenek?

Kijelölik a házhelyet,
Kezdik a fészekrakást,
Röpködnek a fűszálakkal,
Szépítik a tujafát.

Elkészült a fészek, már csak
Otthonossá kell tenni,
Hófehér apró pihékkel
Puhára kell bélelni.

Soha nem láttam még ilyen
Gyors és szép építkezést,
Óvatosan figyelem az
Ökörszempár remekét.

Hét elején a tujafa
Élte mindennapjait,
Csütörtökre bélelt fészek
Díszítette ágait.

Attól kezdve a madárlány
Naponta tojt egy tojást,
A fiú meg énekelve
Dicsérgette a párját.

Hat hófehér apró tojást
Melegít a madárlány,
Csak akkor hagyja el fészkét,
Ha élelem után jár.

A tujafa sűrű ága
Biztonságot ad nekik,
Nem sokára az ifjú pár
Fiókákkal gyarapszik.