A hó fehér habként simul rá a tájra
ragyogó szépségét a tájnak adva.
Az ágakon, bokrokon lustán szétterül.
E szépséges tájban gyönyörködöm egyedül.

Ebben a tündérszép csendben
egy bokor ága megrezzen.
Odanézek, hogy mi lehet.
Szél fújja le a hópihéket.

A havas táj lassan estébe hajlik.
Csend van. Így lesz egész reggelig.
Mindent befed az éj sötétje.
Csak a csillagoknak látszik gyenge fénye.