Csodálatosan sütkérezik a napsugár,
Kint ül a napon egy szép kisleány,
Várja kedvesét hátha felbukkan,
Hátha eljő az a kis idő.

Várja,várja,de nem találja ,
Eltűnt a naphomályba,
A felhők feketék lettek számára,
Nincs szerelme karjába.

Lehullottak a fákról a levelek,
Eljött a hideg tél hol,
Nem találja saját helyét,
A zord világba a feketét látja.

Számára egy világ élteti,
Hol kedvese eljő,s ő azt érzi,
A jóslat valóssá vált,
Eljött az idő,a feketeség kikiált.