Olyan,mintha ma lett volna,
pedig tegnap volt talán...
Ha jól számolom épp két éve
november másodikán.

Behozták a kisfiamat,
ki az éjjel született,
megetettem és elnéztem:
milyen szép egy kisgyerek!

Magamra maradtam a csendben,
minden elsötétedett
kint egy dal szólalt meg halkan,
dal,egy rég elfeledett...

Sose volt ily szép nekem!
S kezdtem boldog lenni már
hogy az Isten így lenézett
sok gondja közül énrám.

Ekkor elszégyelltem magam,
s lehajtottam a fejem,
nekem három gyerekem van,
neki meg egy se lehet...

Szívembe nyilallt egy érzés:
ő tán sosem tudja meg...
nekem három gyerekem van,
neki egyszer sem lehet

ilyen boldog pillanata,
s imádkoztam csendesen
hogy ő is majd megtudhassa,
mily öröm egy kisgyerek.

Így telt el a nagy éjszaka,
saját örömöm helyett
lefoglalt a másik gondja,
hallgasd meg hát Istenem!