Varjak szállnak fáról fára,
hófödte fáknak keskeny ágára.
Fekete tollaikat napsugár kényezteti,
mely hókristályok fényét lágyan visszaveri.
Az idilli hangulatot megtöri a nesz,
sietve halad egy cirmos,
vékonyka lába a magas hóban elvesz.
Maga után hagyja talpának apró nyomát,
a hideg átjárja szőrének bársonyát.
A bokorból egy mókus előbukkan,
verebek szállnak fel riadtukban.
Messzi távolban hóborította hegyek,
s őket körülőlelő tejszínhab fellegek.
Felhők közül aranylóan előbukkanó nap,
lágyan hulló pelyhekre leheli a fénysugarat.
Gyerekek éneke töri meg a csendet,
karácsonyi dalokkal köszöntik a telet.
Szánkó suhan, hóember készül,
az illatok árulkodnak, valahol mézeskalács sül.
Színes gömbök kerülnek a fákra,
útjára indul télapó szánja.
Angyalok serénykednek a házak táján,
gondoskodnak arról, csomag ne maradjon árván.
Jut minden fa alá ajándék bőséggel,
osztozzunk testvériesen az asztalra került étkekkel.
Szívünket átjárja a melengető szeretet,
együtt töltjük e várva várt ünnepet.
Kívánom családom minden tagjának,
váljon valóra, mit az élettől kívánnak.
Hogy egymást az év minden napján szeressék,
s adasson meg nekik a legfontosabb; az egészség!